Az MMA nevét alkotó három betű a Mixed Martial Arts rövidítése, mely kevert küzdősportokat jelent. Hasonlít a K-1-hez, de csak távolról. Itt is lehet ütni, illetve rúgni az ellenfelet, amíg az talpon van, ez tény. Az egyik fő különbség azonban az, hogy ezt akkor sem kell abbahagyni, ha a másik már a padlón van. A földharc tehát engedélyezett. Emellett fontos még megemlíteni, hogy nem csak ütéssel-rúgással lehet földre vinni a másikat, hanem gyakorlatilag bárhogy (dobással, lökéssel, vagy szépen meg is lehet kérni esetleg). Az MMA-t tehát előnyben részesítik a birkózó múlttal rendelkező emberek is. Egy kisebb, de fontos különbség a két sportág közt, hogy míg a K-1-ben bokszkesztyű viselnek a küzdő felek, addig az MMA-ban egy sokkal kisebb, az ujjakat szabadon hagyó kesztyű védi a harcosok kezét, mellyel így fogni is tudnak, ami jól jön földharc során.
A sportág alapját az 1920-as évek óta létező brazil Vale Tudo nevű küzdősport képezi, mely a ’90-es években került át Amerikába. Az MMA innentől lett egyre népszerűbb, köszönhetően a UFC (Ultimate Fighting Championship) szervezet megalakulásának, mely azóta is a legnagyobb MMA-s szervezet.
Eleinte két fő irány mutatkozott meg az MMA-ban próbálkozó versenyzőknél: a földharcban jártas jiu jitsu-t illetve birkózást űzők, valamint az ütésekkel, rúgásokkal operáló ökölvívók, kickboxosok és karatésok mérték össze erejüket és tudásukat. Mivel azonban utóbbiak nem voltak jártasak a földön folyó harcban, ezért eleinte előbbiek uralták a ringet, illetve szervezettől függően a ketrecet, melyben küzdöttek. Később azonban a két fő irány közti különbségek elmosódtak, ahogy az MMA-t kipróbáló újabb harcosok már mind az álló, mind a földön folyó harcban is megfelelő képzésben részesültek.